Volt két esős nap. Szerencsére semmi olyan munkám nem volt kint félkész aminek ártott volna. Sőt a közbe lévő szünetben még az emuháznak is csináltunk egy előtetőt, hogy az ajtókat ne verje az eső. 
Ma nekiláttam a stég melletti part további rendezéséhez. A fű amit ültettem reményteljesen nő, ami kevés az a humusz, ahova nem jutott ott egy szál se kelt ki a fűmagból, ugyanakkor a japán kesrűfű hajtásai a sitten, szénporon is megélnek. Ez már csak így megy, amit akar az ember az nem nő, a gyomok meg maguktól. Valaki mondta egyszer nekem azt, hogy a gyomok a természet édesgyermekei, a kultúrnövények a mostohák. Van benne valami. Bár ahogy olvastam valahol, a keserűfű dísznövényként jött be Magyarországra. Szóval a státusz változó. Egyszer a balatoni telken magától kinőtt egy sereg nagyon szép sárga vadvirág, olyan volt mint az oroszlánszáj (másnéven tátika), csak sokkal kisebb virágú, gondolom a nemesített növény vad változata. Nagyon tetszett nekem, ezért a magjait elraktam és a következő évben elültettem. Egy szál se kelt ki belőle, a "természetnek" feltűnhetett, hogy most már azt akarom, hogy nekem nőjön. De nem adom fel. Amint további kerti komposzt termelődik ide fogom hordani és folytatom a fűveteményt.
A partot valahogy meg kellett erősítsem, mert ahogy begázoltam a vízbe kitapasztalni milyen a fenék ( tele volt beton és tégladarabokkal és egyéb szeméttel), a part alá szinte kartávolságba be tudtam nyúlni, annyira alámosta a víz, csak a gyökerek tartják össze. Levertem egy sor akác cölöpöt megtartani a partfalat és az alámosott részt kitömtem téglákkal. A tetejére majd komposztot terítek. Régen ütöttem a 10 kilós kalapáccsal, megállapítom, hogy sajnos fogy az erőm, eléggé elfáradtam amire végeztem a vízben csapkodással.
