Hatalmas vihar tombolt tegnap este. Békésen ücsörgünk a házban a nappaliban a Die Hard (szerintem németül van) valahányadikat nézve, amikor hopp, elsötétül a képernyő. Meg egész Ráckeve. Elment a villany. Egy ideje már dörgött villámlott, de idebent nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Na mondom megyek a hajóra aludni. Hát csak a tornácról kilépve szembesültem a valósággal, vízszintesen zuhogó eső, amíg azt a 30 lépést megtettem Amapoláig már bőrig áztam. Mondjuk nem voltam túlöltözve, egy ing meg egy rövidnadrág, de egy négyzetmilliméter nem maradt szárazon. A gondosan leponyvázott munkacsónakról letépte a takarót a szél, Amapola oldalbejáró ponyváját is benyomta a délről érkező vihar, nem kötöztem le rendesen, az utóbbi hetek elkényelmesítettek, de már a hajóra bemenni se volt könnyű, a délről jövő szél a lehetőségek maximumáig eltávolította a hajó oldalát a stégtől, koromsötétben egy szál elemlámpa fényénél az imbolygó hajóra az egy szál deszka járón beegyensúlyozni elég ijesztő volt, de megúsztam stég alá esés nélkül. Az elsötétült városban egyedül nekem volt világosságom, a hajó napelemei napközben maximumra töltötték az akkukat, a napsütés forró vizet termelt a tárolóba, szóval itt működik a megújuló energia. Miután megállapítottam, hogy ebben a tomboló időben (de ez tényleg komoly, ekkora vihart rég láttam és a teljes elsötétítésben még félelmetesebb volt) reménytelen lenne bármiféle kárfelmérést, vagy egyéb preventív intézkedést tenni, zuhanyozás után nyugovóra tértem. A parti tápról üzemelő lámpát a térképasztal felett bekapcsolva hagytam, hogy tudjam mikorra tér vissza az áramellátás, 11:25-kor arra ébredtem, hogy a lámpa kigyulladt, de pár másodperc múlva elaludt, ahogy a fény kihunytával én is. Legközelebb hajnali 3:35-kor világított a szemembe, kinézve az ablakon láttam, hogy a városi közvilágítás is üzemel, szóval ez már azt jelenti, hogy valóban működik az áramellátás, lekapcsoltam a lámpát és aludtam egészen reggel fél nyolcig amikor is telefon ébresztett, lányom hívott, hogy jön látogatóba. Ő is akkor jön amikor "jól esik". Szerencsére amire ideért elállt az eső, mindig öröm ha látom, együtt töltöttük a napot. Beszélgetés közben is dolgozott, egy míves bőr hátizsákot készít, ez lesz a vizsgamunkája. http://titileather.hu/ Reggel körülnézve láttam, kárt igazából nem okozott a vihar, az utálatos fűzfáról ismét vastag ágakat tört le a szél, de szerencsére senkit nem vágott kupán,
A munkacsónak ponyváját ugyan lefújta a vihar, de elveszni nem tudott, mert átmegy rajta az orrkötél, csak az iszapot kellett róla lemosni, a csónakot meg kimerni.
Mindenesetre a vihar véget vetett a többheti hőségnek, amit mi itt, ahol akkor mentünk be a vízbe fürödni amikor éppen kedvünk támadt rá, és akkor frissítettük fel magunkat jégbehűtött görögdinnyével amikor gusztusunk támadt rá, szóval aránylag könnyen viseltünk, de el tudom képzelni mekkora kínszenvedést okozott a városi panellakóknak, jómagam vagy 25 évig tartoztam közéjük. J 15 kilósnál kisebb dinnyére rá se néz a piacon, ez itt egy közel 20 kilós.
Az elmúlt hét Mária szomszédasszony birtokán telt szorgos munkával (két Mária szomszéd is van, ő lesz az M2 mostantól) hol M2-vel, hol J-segítségével kettesben építettem az emuházat ( kettővel egyszerre nem működött a dolog, mert akkor ahelyett, hogy a kezem alá dolgoznának, egymással beszélgetnek, engem meg feltartanak), szombatra kész lett, aminek ideje is volt, egyrészt így is tovább tartott, mint számítottam rá (MINDEN tovább tart mint ahogy az ember tervezi), másrészt épp meglett az eső megérkezése előtt. Így néz ki.
Az udvar felől nem látszó keleti és északi oldalét kátránypapírral borítottuk, a többi "látszó" oldalt M2 Xiladekorozni fogja.
Az emuistálló ajtaja két részes, ha csak a felső ajtó nyílik ki, az állat tud rajta kifelé nézegetni, de kijönni nem tud.
M1-nek annyira tetszik, hogy megjegyezte, ha összevész a férjével átjön ide az első biciklitároló rekeszbe lakni. Ez lehet, hogy egészen hamar meg fog történni, mert M1 férje Z, színházi előadásra hívott meg minket ma estére a művházba, ez okból M1-nek kellett helyette Pestre menni ügyintézni, amihez persze semmi kedve nem volt, mi meg kiöltöztünk színházhoz (na nem nagyon, de mégse a melós condrákba), nagy kapkodás volt, hogy épp odaérjünk, de a helyszínen derült ki, hogy az előadás nem ma van, hanem 21-én. M1 az imént telefonon jelezte J-nek, hogy Z ezt nem ússza meg szárazon. Itt mindig történik valami, most pl úgy néz ki az időjárás a tegnapi ismétlésére készül, már villámlik.
Ja, majd elfelejtettem, kibújtak a fűszálak a stég lejáró mellett, szorgalmasan öntöztem háromóránként a hőségben, kár, hogy nem volt több komposztom, mert ahol kilátszik az eredeti sittel feltöltött talaj, ott egy szál mag se hajtott ki, mindenesetre a part rekultivációs kísérlete sikerrel kecsegtet, meg fogom csinálni "rendesre" az egész partot, közterület ide, közterület oda (amúgyis a telkekből lett ingyen odaadva valamikor a közútnak a parti sáv), máris egy millióval többet ér a "pázsitos" saját kikötőm.