Nem sok minden megy ebben a melegben. Tegnap is vagy egy órát ültünk a vízben, de már az is csak addig hűsít valamit amíg az ember nyakig benne van, a víz is van vagy 30 fok meleg. A parti fűzfáról a macskabagoly figyeli a lubickolásunkat.
Annyira beleolvad a környezetébe, hogy én nem is vettem észre, J hiába mutogatta hol van. Csak amikor lefényképezte akkor láttam meg. Ma hőség ide, perzselő nap oda, legyőztem a lustaságomat és nekiálltam összerakni "Sam Small"-t a 470-est. Aki azt gondolja, hogy az olyan egyszerű dolog, vagy nálam jobban ért hozzá, vagy sehogyse. A "Tequilához" képest amin van két shot, két fall, egy forstág és két vantni, ezen vagy az ötszöröse, egy olimpiai versenyhajón mindent jobbról, balról, elölről, hátulról kell tudni állítani. Két dolog segített, Kristóf telefonon amikor valamiben elakadtam( tőle hoztam el a hajót) és azok a fényképek, amiket hazahozatal után frissen csináltam mielőtt a javításokhoz leszedtem azokat a köteleket amik útban voltak. Estére a helyére került minden.
"Szerencsére" volt segítségem. Miközben a forstág és a fock első alsó csücskét találgattam az orrverethez hogy jönnek össze, valaki megfogja a fock túloldaláról a kezem. Na ő volt, a nyughatatlan kíváncsi, aki ezután leheveredett és közelről figyelte minden mozdulatomat. Este amikor már valamelyest csökkent a napsütés, átmentem F-ért, hogy kipróbálja hogy tetszik a lógás a trapézon (egyelőre nem tetszett neki, aggódva vékonyollotta a drótot). Máriával a mamájával találkozva (miközben Jenőt az emut próbáltuk az új gazdájához terelni) mondtam, viszem a lányát felakasztani a trapézra. Kicsit aggódva nézett rám.