Volt három nap rossz idő. Úgy volt, hogy három technikumi osztálytársam jön látogatóba kedden hajóval, de az egyiküknek begyulladt a térde, így egy héttel megcsúsztattuk a programot. És milyen jól tettük! Az apropó persze sajnálatos, de ha nem maradt volna el a látogatás, a tervezett szabadtéri, vízi programok helyett a házban kuksolhattunk volna, mert szinte végig esett, szemerkélt, kisütött, beborult, megint esett. Úgy lehűlt a levegő, hogy három éjszaka is begyújtottam a hajón a kályhába. Na nem valami nagy tűzre tessék gondolni, csak a famunka himi-humi hulladékából amolyan gyorstűzre, de nagyon jól esett a reggelig kitartó langymeleg. Szégyenszemre amikor kint sertepertéltem az esőszünetekben, még a jégergatyát is felvettem a vékony vászon munkásnadrág alá. Ma dél felé kisütött a nap és egyből melegebb lett vagy öt fokkal, mindjárt kellemesebb a kinti munka. Merthogy lett még egy hajó amin lehet munkálkodni! Az úgy volt, hogy a  Rácz Józsi jóbarátnak volt egy hajós oktató iskolája. ( http://www.deckpartner.hu/)  De amióta két éve felemelték az összes hatósági árat csak támolygott a vállalkozás, eladta a motorost, a Tequila nevű vitorlás meg ott árválkodott a parton. Na olvasta, hogy kis vitorlást keresek, nekem adta a Tequilát. csak úgy ingyen. Ilyen barátaim vannak nekem. Tegnapelőtt  E a Baylinerrel jött haza Ráckevére a Filatorigátnál lévő egyes számú telephelyéről, megrakodva vasakkal, a Kvassaynál mellé vettük a Tequilát és hazabrummogtunk vele. Kicsit töprengtem bevalljam e a szégyent ami történt, de hát ez egy napló, elmondom. Szóval meg se fordult a fejemben, hogy az árboccal ne férnénk át a hidak alatt. És nem fértünk át. A Gubacsi OK, de aztán jött a csőhíd amin tán az ivóvíz megy Csepel szigetre. Békésen ballagunk, egyszercsak egy hatalmas csattanás, kidőlt az alu árboc. Szerencsére nagy baj nem történt, semmi nem tört, szakadt, a forstagban szétcsúszott egy nipli és az árboctalpban elnyíródott három popszegecs. Az árboc (jó furkó darab semmi kúposítás, nem is ártott meg neki a havaria) tetején a karcból tudtam rekonstruálni, hogy olyan 10 centivel kellett volna alacsonyabb vízállás, hogy átférjünk. Szerencsére Csepel ivóvízellátása nem került veszélybe. :) Hát ma kitataroztam az árbocot, holnap felállítom és ki is fogom próbálni a hajót. Aztán a " Sam " is be lesz üzemelve, mert azon is megvan az a legfontosabb pár dolog ami kellett, hogy ki lehessen próbálni, csak azt kicsit komplikáltabb összerakni, mert mondjuk tízszer annyi madzag van rajta mint a Tequilán, ugye az egyik egy olimpiai versenyhajó, a másik egy végtelenül egyszerű daysailer. Lassan olyan vagyok ezzel a rengeteg vizijárművel mint Onassis.

Beleragadtam hitványtanító Mars könyvébe, az esős órákban azt olvastam, Déry Tibor "felelet"-ének első kötetét tettem kicsit félre a kellemes lektűr kedvéért.