Két napja kihúztuk a munkacsónakot a vízből, mert szakállas alga lengedez a fenekén. De nemcsak ez a baj. sajnos minden korábbi erőfeszítésem ellenére esővíz megy a dupla héj közé, gondolom teljesen átáztatta a kihabosítást, mindenesetre mindkét fél elvált a habtól, kívül-belül huppog a hajó. A baj mégcsak nem is ez, statikailag így is működik a csónak, hanem dögnehéz a sok benne lévő víztől. Két napja felállítva áll a fűzfának támasztva és a tükörnél még mindig csöpög kifelé a víz. Mindenesetre miután hangyaszorgalommal (meg spaklival, meg magasnyomású mosóval meg csiszolószivaccsal, meg vízpapírral) eltávolítottam a fenekéről az algát, lefestettem cinkkromátos alapozóval, ez a szegényember algagátlója (bár már ez is 2750 Ft egy kiló), a vízvonal alatti részt.
Aztán itt van Amapola propulziója. Nem egyszerű a nóta. (Persze mi egyszerű? Pofázni a Parlamentben.) Szóval utána jártam a Periflexnek. Hát nem igazán fér be a Merci lendkerék és a tengelygenerátor ékszíjtárcsája közé. Egészen pontosan éppencsak befér, de nem tudom még, hogy fogom beszerelni, mert tengelyirányban nincs hely a szükséges tologatáshoz Mindenesetre az IFA kuplungtárcsa helyett kell esztergálni egy 245 mm átmérőjű 10-es kazánlemez tárcsát, erre centrálisan és sugárirányú szögben nagyon pontosan átjelölni a furatokat, a közepéből ki kell álljon egy reteszhornyos tengely ami passzol a Periflex hüvelyéhez, a Periflex másik felét meg valahogy illeszteni kell az ékszíjtárcsához, aminek a közepébe megy bele a bordás tengelyű irányváltó. Ma mindenesetre megrendeltem a plazmavágó cégnél egy 250 mm átmérőjű 10 mm vastag kazánlemezt. Tengelynek nem találtam anyagot, de kaptam ígéretet valakitől, hogy hétfőn utána néz. Jó sokat bringáztam ezügyben össze-vissza Ráckeve, Lórév, Szigetújfalu viszonylatok közt, hazafelé eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egyet fagyizni. Felhívtam J-t, hogy hagyjon ott mindent és jöjjön. Amíg vártam rá, leültem egy árnyas padra az első világháború ráckevei áldozatainak emléket állító szobor tövébe. 117 név van a szobor talpazatán. Most a város úgy 12000 lakost számlál, gondolom akkoriban talán ha harmada volt. Nem kis véráldozat és teljesen értelmetlenül. Merthogy a két napja volt "magyarok összetartozásának napja" alkalmából eszembe jut, hogy a sok véráldozat mellett még az ország kétharmada is áldozatul esett a dirigensek butaságának. (de persze semmiből nem tanul a magyar ha főnök lesz lásd második világháború) A nevek ABC sorrendben vannak felvésve, gyakoriak az azonos vezetéknevek még a ritkább vezetéknevek közül is, az az anya aki több fiát, netán még a férjét is elvesztette vajh hogy tudta mindezt megbocsátani azoknak akik ebbe a szörnyűségbe értelmes dolognak tartották belekormányozni Magyarországot? Az utolsó név Zsiday Vilmos lenne az ABC szerint, de kicsit más vésettel még egy B betűvel kezdődő név is ott áll utána. Meddig reménykedhetett még az anya vagy az özvegy, vagy mindkettő, támasza, szeretett párja visszatértében mire jóval az emlékmű felállítása után úgy döntött, hogy akkor az ő emberét is véssék oda, mert már biztos nem tér haza? Nem egy név már nekem is ismerős, Viski Gyuri az asztalos, Sári Pista a kőműves, gondolom az ő felmenőik vannak a szobortalpazatra vésve. Akik úgy gondolják, hogy a háború az egy jó balhé, olyan mint egy izgalmas akciófilm, kicsit elüldögélhetnének egy ilyen szobor tövében ahogy én tettem ma J-re várva hogy szembesüljenek azzal a sok névvel ami megtöltötte az emlékmű talpazatát.
Aztán megjött J és feledve a szomorú hangulatomat csodás sokgombócos fagylaltkelyhekből kanalaztunk, majd legurultunk a pénteki korzóra. Nekem kicsit gondom volt a tele hólyagommal, ezért benéztünk Golenár Feri jóbaráthoz akinek a kikötője, hajója ott van a sétány végén, na "elágazó italkeverékek" fogyasztása lett a dologból ( a kifejezés eredtét csak Rejtő fanok tudják), aztán még meglátogattuk Imrét a pecsenyesütőt majd békésen hazatekertünk.
A tűzliliom már elvirágzott, de ezt a nemtudomhogyhívják virágot ma elkaptam. 
