Boldogult anyám azt mondaná "böjti szelek". De én nem emlékszem, hogy ilyen sokáig fújtak volna ilyen erővel. Lassan egy hete viharos erővel fúj. Időnként mintha megalmulna, mint tegnap reggel, de este olyan erővel (és esővel) támadt fel, hogy bár mérni nem tudom, de megesküszöm, hogy voltak benne százas löketek. Reggel ébredve észleltem, hogy a head ajtaja ( merőleges a hajó hossztengelyére) magától csukódik, ami azt jelenti, hogy az orr felült a fenékre, a hajó kimozdult stabil úszás (even keel) helyzetéből, hátrafele lejt a deck. Aggódni kezdtem, hogy mégiscsak elszántott a két farhorgony, de amikor a reggeli pipere, öltözködés után kitópáltam a deckre, megnyugodva láttam, hogy megint elengedtek vagy 30 centi vizet a Dunából, ezért ült fel Amapola orrocskája a fenékre. Valamelyest csökkent a szél, de én már nem bízom benne és joggal, mert most három órával az ébredés után kinézve immár a házból az ablakon, látom a szomszéd karikára hajló tujáit lengedezni, szóval ma se lesz szélcsend, de legalább az eső elállt. Tegnap kályhát, füstcsövet kormoztam a hajón, meg kínomban, hogy nem tudom a tornác ácsmunkáját folytatni a szél miatt, a terepet rendeztem hátra a kertbe kijárni, most, hogy az ösvény nagyrészét elvettem a tornáccal. Ez nagyon kényes munka, mert J kegyetlenül odafigyel, hogy nem sértem e meg a medvehagymák életterét, jaj nekem ha egy szál is le lesz taposva.
Péntek.
2015.04.03. 07:55 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.