Na kérem. Igyekszem bepótolni az elmaradást. Menet közben az is kiderül majd, hogy mi okozta. De csak sorba az eseményeket!
Még valamikor a múlt hét csütörtökön J a hajóról körbenézve egy érdekes tutajt látott meg mellettünk. Katamaránszerű nagy, szivar alakú úszótestek, masszív acélszerkezet, komoly kétcollos padlóval, ez valami munkatutaj lehetett. Az elmúlt éjszaka erős szele sodorta ránk, szerencsére nem ütköztünk, mert lehetett legalább egy tonnás, de inkább nehezebb. Két drótkötél szolgálhatott a kikötésre, de mindkettő a platóján hevert, tehát nem leszakadt valahonnan. Vagy egyáltalán nem kötötték ki, vagy valaki direkt szabadon engedte, ki tudja miért. J mindjárt elkezdett örülni, hogy milyen jó lesz ez nekünk, de az, amit meséltem egyszer neki, hogy ha valaki talál elhagyott úszó dolgot az az övé, csak a tengeren van, itt mások a szabályok. Némi googlizás után Emailben bejelentettem a vízirendészetnek és a jegyzőnek, másnap jelentkezett is a rendőrség, kiszállva tudták is ki lehet a tulajdonos, megadtam a telefonszámomat el is jött érte, boldogan elmotorozott vele, hogy hogy szabadult el a túlpartról ahol meder-munkákat végeztek vele (egy Bobcat féle markoló harapdálta róla a feneket), fogalma se volt. Elmentében megkérdezte mivel tartozik, mondtam egy karton sör mint becsületes megtalálónak, na azóta is hozza. Vasárnap indultunk Budapestre, hogy a hétfő reggeli busszal utazzunk Zalakarosra gyógyferedőzni. Nem akartam a netre kiteregetni, hogy a ház és a hajó őrizetlen lesz egy hétig, az ördög nem alszik, na ezért volt a blogszünet, gondolom megértitek. Itt voltunk a Hotel Spa-ban
http://www.utazzitthon.hu/hotelkarosspa.html?gclid=Cj0KEQiA4OqnBRDAj9aazvPji9ABEiQANq28oIVT4zJgz-zvV0bUb-c5vrbPbP_FmArcbF6fCA1plIUaAoQv8P8HAQ
NAGYON jó volt. Még nekem is, pedig ha 2-3 nap eltelik amikor nem tudom magam beleszakítani a munkába akkor már elégedetlenkedek, de egyrészt J borzasztóan élvezte a sokféle kényeztetést amit a szálloda a medencékkel, rafinált csemegékkel, kényelemmel, udvarias személyzettel, szóval kifogástalan szolgáltatással nyújtott és nyilván fontos, hogy ő jól érezze magát, másrészt egy kis henyélés végülis nekem se árthatott, így megpróbáltam valahogy elviselni.Itt éppen a gesztenyepürét, somlói galuskát tripladupla tejszínhabbal.
Vagy a jakuzzit.
Szóval ezért csendesedtem el blog ügyben, volt ugyan net hozzáférésem, meg más szempontból is kivételezett helyzetben voltunk, a szálloda vezérigazgatója egykori főnököm, mostanra barátom, olyan árat kaptam amit erőlködés nélkül ki tudtam fizetni, de mint említettem, nem akartam nagydobra verni a távollétet. Amíg ott voltunk sokat beszélgettünk a közös étkezések alatt, meg megnéztem azokat a részeit is a szállodának amiket a vendég nem lát, nos mindenkinek mondom, nem kell azt hinni, hogy fenékig tejfel a szállodaüzemeltetés. Kicsit úgy éreztem magam, mint akit az Isten a tenyerén hordoz, hogy SOHA TÖBBÉ AZ ÉLTEMBEN nem kell már kenyérkereseti célból szállodában előfordulnom, ahogy 25 éven át tettem. Nem kell többé aggódnom, hogy a tűz-, vagy munkavédelmi ellenőrzés éppen mivel bünteti azt aki dolgozni akar és milyen világpolitikai válságjelenség befolyásolja a vendégforgalmon, vagy a banki árfolyamokon keresztül, hogy éppen mennyi pénzem van az elengedhetetlenül szükséges karbantartások elvégeztetésére. Na EZEK a nyugdíjaslét felülmúlhatatlan szépségei, aktívkorúak hajlandóak alábecsülni, én nagyon élvezem a dolgot. Ami irígylésreméltó az a vendégkör, a német nyugdíjasházaspár ki tudja fizetni az árakat és már nem fogja azokat a barbárságokat elkövetni a szállodai bútorokkal és egyéb berendezésekkel (pl nem ugrál az ágyban), mint amiket a spanyol és olasz diákcsoportok aktív időmben pl a Volga szállóban, ahol azért kellett a szomszédos Suzuki autószalonba menjek, mert előző éjjel a latin tahók a háztetőre kiszabadulva az öklömnyi kulé kövekkel bedobálták az udvaron parkoló autók ablakait, behorpasztották a tetőket.
Hazatérve C fogadott minket, a szomszédasszony etette, órákig le nem szállt rólunk és egyfolytában mondta a magáét, legalábbis nem tudom másképpen felfogni a dolgot mint élménybeszámolónak, netán panaszáradatnak, ahogy leült elém, a szemembe nézett és annak ellenére, hogy a kedvenc kajájából rendesen belakmározott, folyamatosan "beszélt" hozzám, apró szünetekkel röviden nyávogva.
Közben úgy tűnik alakul a tavasz, beindultak a virágok, J ma egész nap a kertet szekírozta, az alanti képeket ő csinálta.
Kidugta leveleit a földből a medvehagyma.
A hajó mellett megélénkült a vízi élet is.