Ebédre levonultam a padlásról.
A padlóra a fent tárolt régi szőnyegeket terítettem, felporszívóztam és az előző tulajdonos által otthagyott sok kacatot rendszereztem. Mindezidáig nem foglalkoztam vele mi van ott egyáltalában. Van legalább két sátor, antik síléc kandahár kötéssel (Ilyennel törtem el e lábam az Alacsony Tátrában Csertovicén 40valahány évvel ezelőtt, Besztercebányán operáltak 4 csavar azóta is van a bal sípcsontomban, ahogy professzor Imrich Hudecz főorvos úr mondta "spiralníj fraktura". Nem akármilyen orvos kezébe kerültem szerencsésen a szerencsétlenségben, most meggogliztam ha valaki felkerül a wikire http://sk.wikipedia.org/wiki/Imrich_Hudec az azért már "valaki" lehet. Egyébként kifogástalanul beszélt magyarul és nagyon szimpatikus, amolyan "régivágású" úriember volt, isten nyugtassa! Remek hely volt a kórház, kifogástalan az ápolás, egy hétig feküdtem ott, annyit rég röhögtem, egyfolytában hülyéskedtünk a többi beteggel, meg a nővérekkel, a nemzetközi nőnapon pl az egész női kórterem egyöntetűen lerészegedett.), pár doboz teniszlabda, rengeteg rongy, afrikai emléktárgyak és mindenféle szép képek régi naptárakból. A rengeteg kartondobozt szerencsésen elhasználtam a hőszigetelő paplanok rétegei közé, volt még zsákszám vékony csomagolópapír, ezeket valami okból gyűjtötték a korábbi gazdák, talán féltek tőle, hogy egyszer beüt a WCpapír mizéria, ment a kályha mellé begyújtani. A legizgalmasabb lelemény a régi deszkák alatt volt, egy csomó elbarnult, törékeny, tépett, összegyűrt újságlap, főleg Népszabadság, de van köztük német nyelvű napilap is (külképviseleteken dolgoztak sok évet a korábbi gazdák), csomagoló, kitöltő anyagként szolgálhattak valami törékenyhez, ezért a tépett gyűrött állapot, nézem az egyiken a dátumot 1983 november 26. Szombat. Néhány "friss" hír: "A KISZ IS VÁLLALKOZHAT, Titkárportré Kertáról. .... A KISZ-nek köszönhetem, hogy kialakult az üzleti érzékem....mondja mosolyogva Miklós. ..." Vajh ez a minden bizonnyal derék szerény fiatalember most vajh a "posztkomcsi rablóprivatizátor pártelit" vagy a derék "Nemzeti oligarcahaközösség" tagjává szocializálódott azzal az üzleti érzékével? Más."Popjeluszko ügy , megkezdődött a tárgyalás." Annakidején nagy port vert fel, de csak a "kis szinesben" van egy apró cikkecske. Más. ELLENFORRADALMÁROKAT ÍTÉLTEK EL VIETNÁMBAN....Az összeesküvők három vezetőjét halálra ítélték." Vajh az itélethozók közül hányan élvezik most a kommunista kapitalizálódás útján sikeresen haladó Vietnam gazdasági sikereinek eredményeit? És ez csak egy fél lap a kosárnyi újságból. A TÖRTÉNELEM kicsiben. Átéltem, méghozzá felnőtt fejjel és mégis, mintha az őskorban történtek volna. Hogy mondta egy neves szerkesztő? "Semmi sem olyan öreg mint egy tegnapi újság!" Hát még egy 30 éves! És még valami. Hajlandó az ember azt gondolni, hogy ami éppen nyugtalanítja, vagy éppenhogy örömmel tölti el, ahogy a nemzet felkentjei emlegetik "történelmi" esemény, az mennyire semmiség pár évtized távlatából, miközben minden nap fontos, hisz ezt éljük meg és így. És mégis. A kövek a vízparton a párszázmilló évükkel csak röhögnek rajtunk.
