Természetesen megint esik az eső. Ez jó a krókuszoknak.
Nekem kevésbé, többek közt ezért kellett tegnap sovány malac vágtában befejeznem a tűzifa behordást. Merthogy a meteorológia mára már megjósolta az esőt és igazuk is lett. Kedden hozták a második adagot. Sajnos a kapu olyan, hogy nem lehet beállni az udvarba, az utcára kell leborítani, azután sietve bedobálni az udvarra, hogy az autóforgalmat ( mind az egy autót ami a délelőtt folyamán elhaladt) ne akadályozzam. Onnan talicskába pakoltam és a kertben erre kitalált helyre kupacoltam. Ehhez SOKAT kellett hajolgatni.
Ez már nem kuglifa, a bükk deszkák hulladéka amit felvágnak Romániában a fatelepen és Egyiptomba exportálnak gőzölve. Este sötétedésre sikerült befejeznem, ez a tavalyi maradékkal együtt kb 100 talicskányi fa, remélem elég lesz a télre. Unalmas és főleg fárasztó munka a farakosgatás, a székely himnuszt és irredenta dalokat énekelgettem közben, a helyenként földdel szennyezett hasábokat rakosgatva, merthogy román cigányok pakolják a kalodákat, nekik köszönhetem a belecsempészett puhafát is
, ennél drágábban magyar föld nem került haza.
Szent e földnek minden röge,
Védi millió honfi ökle.
Vérét ontja hogyha kell
Sokszázezer,
Magyar kebel!
Harsogjon a kürtök hangja
Mely a magyart hívja harcba!
Haljon meg mindahány
Vesszen inkább oda!
De mi e
Szent földet
Nem adjuk
Soha!
Meg ilyenek.