Még csak ébredezik a skanzen. Tegnap este leánybúcsú volt, a zenéből ítélve nem volt olyan vad mint a tegnapelőtti szülinapi buli. (egyiket se láttam közelről, csak kevésbé kellett a használhatóbbik fülemre feküdni, hogy aludni tudjak) Vízitúrázók cuccolnak a kenuikba. Apad a Duna, ismét öbölben állunk, a töltés vagy 20 centire kiáll a vízből. Ha így javul az idő holnap indulunk Komárom felé. Ami a tegnapi képes beszámolóból kimaradt.
Bevallom nem tudtam, hogy mi is gyártottunk csónak külmotort. Illetve erről tudtam.Gyerekkoromban bámultam a hídroncsokat kiemelő búvárokat a Dunánál és azok ilyenekkel motoroztak a rocsóikon. Itt kettő is van belőlük, teljesen egyformák, csak az adattábláik különböznek.
19:56 Elment egy hajó és átálltunk a helyére a roncsokról, mostmár centrális helyen vagyunk a Neszmély gőzős mellett. Ez azért volt fontos, mert a bringákat ugyan rettenetes macerával kicipeltük, (Amapoláról egy tolóra, arról a Petőfi gőzösre, arról egy uszályra, arról a Neszmély gőzösre, arról a partra, korlátokon, mellvédeken át szintkülönbségeket legyőzve ) és bringával mentünk felderíteni Neszmélyt, de vissza ezen az úton már nem volt ingerenciám a cipekedéshez, inkább átálltam a megüresedett helyre. Végülis maradunk még egy napot, J főzni akar holnap és ez álltóhelyt kellemesebb mint menetben. Kaptam kölcsön egy szlovák lobogót (varrni a címer miatt átkozottul nehéz lett volna, bár természetesen van varrógép a hajón és mindenféle színű lobogóanyag), mert Révkomáromban akarok kikötni és ahhoz előre ki kell tegyem, mert úgy informáltak, hogy a magyar oldalon nincs megfelelő kikötőhely.