2014, augusztus 6. Szerda 7:52
Kínlódok a wifivel, amúgy máskor hagynám a fenébe és fontosabb teendők után néznék, de most mást úgyse csinálhatok, naná hogy esik megint az eső. (stílusos is a „Rainman” {megvan? Dustin Hofmannel az „Esőember”})
Hogy a gondok ne járjanak egyedül, hatkor ébredek, ránézek a hűtőre, 9 fok van benne folyamatosan járó kompresszorral és ötpercenként emelkedik egy tizeddel. Ahhoz képest, hogy úgy állítottam be, hogy 4,5 foknál kapcsoljon be és 1,5-nél kapcsoljon ki. Szóval megszökött a gáz. Nos amíg Gy nem talál hozzá egy új kondenzátort addig nem indulunk, tudom az emberiség évezredeket hajózott hűtőgép nélkül, de retro ide, retro oda, nekem nincs kedvem nélkülözni a hideg sört. Hazudnék ha azt mondanám, hogy jó kedvem van, borongós a kedélyállapotom, ahogy az időjárás is az. Megpróbálok annak örülni, hogy még itt jött ki a hiba és nem valahol út közben amikor semmit nem tudok ellene tenni.
21:57 Amikor elállt az eső, roncs hűtőszekrény keresésre indultam. A helybéli Privát Elekkel ( a vagonok és titkos ládák tudója, nem-rejtőfanok ne is keressék e mondat megoldását) eljutottam egy kidobott Zanussi hűtőhöz aminek az volt a baja, hogy valami türelmetlen egyén késsel feszegethette le a jeget az elpárologtatóról, több helyen is kiszúrva azt, viszont a kondenzátora szemmel láthatóan hibátlan volt. Gy elvitte, megnyomatja, hogy valóban ép e, kitisztítja és holnap beépítjük a hajóba. Az esőszünetet felhasználva elbringáztam a Lipótihoz kenyérért is. Aztán persze délután újabb zivatar csapott le ránk, de akkor már a cockpit ponyva alatt békés villanyszereléssel múlattam az időt. Kukáztam egy nagyon profi, hővédelemmel is ellátott, vagy 15 m hosszú felcsévélhető 2,5-es gumikábellel és 4 db konnektorral ellátott hosszabbítót. Egy baja volt csak, amiért kihajították, az egyik vezeték szakadt volt valahol a kábelen belül. De a végek közelében, ahol a sok hajlítgatás miatt az ilyen hibák 99 százalékban elő szoktak fordulni semmi nyoma nem volt szakadásnak, sérülésnek. Sokat spekuláltam hogy találhatnám meg a hibát, mert a szép hosszú kábelt nem akartam elkezdeni szeletelni. Végülis azt eszeltem ki, hogy a hibás kábelér egyik végét rákötöttem a 230 V-os hálózat fázisvezetékére, majd a lakatfogómmal, melyen egy piros LED világít ha fázisközelbe kerül, elkezdtem végigtapogatni a kábelt. Na ez nem jött be, végig világított (mint ahogy a fázisceruza {ami persze csavarhúzó} is jelzett a másik végen függetlenül a szakadástól, ezért nem szabad ezzel hibát keresni, mindenre világít, legjobb a próbalámpa), nyilván valamilyen kapacitív, vagy indukciós úton átment a jel a szakadáson a párhuzamos erek segítségével. Ekkor egy próbalámpát kötöttem sorba a hibás kábelérrel a fázis és a nulla közé, ami persze a szakadás miatt nem világított, de kisütötte ezt a kószaáramot. A lakatfogóval a fázistól indulva szépen világított a LED, de egyszercsak úgy fél méterre az egyik végtől hopp, kialudt. Itt kibontottam a szigetelést és a kábelér szabályosan el volt olvadva. Ilyet még nem láttam. Levágva ezt a fél métert és újrakötve, príma hosszabbítóm lett.