Megőrülök! negyedszer futok neki és képtelen vagyok menteni a mai naplót. Csak a felét hajlandó elrakni!! Anyád!
Nagy esők voltak szerdán, a lábazatot szerettem volna vakolni, de persze ilyen időben szó se lehetett róla. Aztán még száradni kellett hagyni, mára már szép idő volt, de közben a kerti locsolórendszert kezdtem alakítani. Van egy kút a telken, amin olyan régifajta pumpás kézi szivattyú volt, ezt leszereltem és villanymotoros szivattyút szereltem a helyére. Kellett némileg trükközni (már a százéves kútfej leszerelése se volt egyszerű, alaposan rárohadt a csőre), mert a szerelt szívócső végén lévő gyári lábszelep nem fér bele az eredeti 5/4-es csőkútba, de sikerült az átmérőt csiszolótárcsás sikítóval "leesztergálni", hogy szép snapperosan belesuttyanjon a csőbe. A szívócső 7 m mélyről szív, a kút 10 m mély, a vízszint jelenleg -2,70 m-en van, szóval bőven van víz a kutamban és a fenék is messze van a szívócső végétől, így nem kell attól tartanom, hogy homokot szív a szivattyú és hamar elkopik a járókerék. J már régóta nyaggat az öntözés megoldása miatt (hiába mondtam neki, hogy most is elintéztem az esőt) mert imádja a kertet, ami naponta újabb virágokkal lep meg minket. Ezeket a képeket ő csinálta ma és a mamájának küldi.
Azt terveztem (írom le ötödször), hogy ha kész a fal elindulunk Amapolával felfelé a Dunán. De elfogyott a víz, a hajó orra a fenéken ül, se indulni nem tudok, se zsilipet nem nyitnak odafent amíg a vízszint el nem éri a 2 métert. Várás van.
