Ma reggel korán kezdtem, felcsavaroztam az északi falra a szigetelés indító lemezprofilt.
Aztán piacra mentünk csónakkal, ezzel elment a délelőtt. Délután látogatóinkkal (ICSG, szokott néha ezen a nicknamen kommentálni) beszélgettünk. Miközben búcsúzkodtunk E és Zs barátaink (régebbről akik emlékeznek ők voltak a Baylinerrel) egy kenuval a Balabán sziget körbehajózására indultak. Meghívtak az "expedicióra", beültünk hozzájuk a négyszemélyes indián kenuba. A főágon a víz ismerős volt, de a Balabán sziget keleti oldalát csak a telek végéről ismertük. Ha valaki megnézi a Google Earthön, egy nagyrészt békalencsékkel benőtt keskeny csatorna, mely néhol annyira leszűkül, hogy a kenu is csak éppenhogy elfért. Van rajta egy csomó maszek híd is, amiket azok építettek akik a csatorna mindkét oldalán ingatlantulajdonosok. Titkos kertek, paloták, regényes kéjlakok és düledező kalyibák szegélyezik a partot. Csónak, mely oly régen áll ott kikötve, hogy méteres bokor nőtt ki belőle. Dúsan burjánzó növényzet és madarak, halak, siklók, békák, minden ami csak "vadregényben" elképzelhető. Az egyik telken aranyos kis hófehér bárányok legelésznek, közeledtünkre vidáman bégetnek. És mindez itt karnyújtásnyira, sőt még annál is közelebb, hisz a kertünk hátsó kapuja erre a csodavilágra nyílik Vajk tegnapi kommentárjában megjegyezte, hogy nagyon jó helyen lakunk. Hát fején találta a szöget! Nap mint nap jut eszembe újra, meg újra.