Laza hétvége. Belevetettük magunkat a "ráckevei forgatagba". Tegnap délután volt ez: http://www.utazzitthon.hu/jankovics-marcell-grafikai-kiallitasa-rackeve-23207.html 
Szeretjük Jankovics Marcellt https://www.youtube.com/watch?v=dMWGMN8PpKU és a kiállítás nem keltett csalódást. Mondjuk nem ártott volna előtte megnézni a filmet, utólag be fogom pótolni, biztos le lehet valahol tölteni a netről. Korábban beszámoltam ugyanitt egy képkiállításról, ahol ... hát nem éppen azok a képek voltak amik megragadtak. Nos most minden kép beszélt hozzám. Lehet, másnak mást mondtak mint nekem, de ez biztos nem lényeges. Kezdetben sajnáltam, hogy elfelejtettem fényképezőgépet vinni, de rájöttem, hogy az internet korában ez felesleges, Itt látható sokkal több mint amit mi tegnap megtekinthettünk. https://www.google.hu/search?q=az+ember+trag%C3%A9di%C3%A1ja+jankovics+marcell&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=E1SLU4XmF-yr0gXRnYCgDA&ved=0CDQQsAQ&biw=1280&bih=702 Amivel nekem személy szerint némi gondom van az az, hogy minden kiállítási megnyitót művészettörténészi, esztétai méltatás előz meg. (mondjuk ez az ára a pogácsának). Ezek a nagyon okos és "vájtszemű" szakemberek nyilván hatalmas tapasztalatukkal és egészen speciális fogalmazókészségükkel relatíve sok időt tölthetnek el egy-egy ilyen fogalmazvány megszerkesztésével. Aztán rámzúdul szerencsétlen műélvező tahóra ez a szóáradat ahol olyan mondatokat kell kifejtenem korlátos elmémmel, hogyaszongya (direkt lejegyeztem, mert nem vállalkoztam a fejben megjegyzésére) "...lineáris időtapasztalathoz kötött képi valóság..." Szóval ilyen mondatok sokaságát kell értelmeznem miközben azok gondolkozásnyi szünet nélkül zúdulnak rám. Meggyőződésem, hogy megfogalmazni is eltartott néhány másodpercig, szakembernek! Namármost a hozzám hasonló földhözragadt iparostól elvárni azt, hogy EZT értve kövesse... nem szép dolog!. Mindez persze nem von le fikarcnyit se a kiállítás nagyszerűségéből, csak elrebegtem mi a baj velem, meg halványan megjegyzem szerintem más is így van ezzel, szóval ez a szakértői kiállításelőzetes egy olyan rítus, mint a kézfogás. A békés szándék fontos jelzését régen a kézifegyverek lerakása és a fegyvertelen kezek felmutatása jelentette, ebből lett mára a fontostalan kézfogás, ami ha jól belegondolunk abszolút felesleges, sőt influenzás időszakokban kifejezetten ártalmas.
Ma fogathajtó verseny volt a kastély mögötti ki tó mellett. Nem értek a lovakhoz, fogatokhoz, de nem bántam meg, hogy felhívta rá a figyelmünket Mária az utcaszomszédunk, aki segédhajtóként vett részt a versenyen. A segédhajtót régen úgy hívták, hogy "baklegény" szóval ő meg akkor "bakleány". Aki azt hiszi, hogy a fogathajtás afféle nyámnyila kocsikázás az nagyot téved. Én nem tartoztam közéjük, annakidején a szilvásváradi négyes fogathajtó világbajnokságot a helyszínen néztem végig, akkori kedvesem TZs jóvoltából, aki a Pegazus Tours mindeneseként amerikai lovasturistákat gardírozott ott. Szóval a stadionban a beállásgyakorlatok, szépségverseny, a díjhajtás még csak-csak. Aztán jött az akadályhajtás ami már keményebb, de a csúcs a maraton. Szilvásváradon '84-ben aktív versenyzőként ott volt Erzsébet angol királynő férje Fülöp herceg is, aki az előzetes TV riportban arra a kérdésre, hogy mit vár a versenytől, nemes egyszerűséggel azt válaszolta, "hogy ép bőrrel megúszom". Szóval kemény hajtás ez, erdőn, mezőn, sziklán és homokon, vizesárkokkal, tereptárgyakkal tarkított pályán. Mondjuk aki még nem látott ilyet képzeljen el egy 30 fokos lejtőt, amin levágtázik a fogat, aztán a végén van egy 90 fokos kanyar rajta kapukkal, de nem ám leverhető, kidönthetőkkel, hanem vastag gerendákból, aminek ha ütközik a fogat, ott istráng szakad (láncból van), kocsi törik, ló bucskázik, ember röpül. Szilvásváradon az egyik boruláskor a segédhajtó küllők közé került lába szétszakadt, helikopter vitte kórházba, amputálni kellett. Ez a mai egy C kategóriás verseny volt itt csak akadályhajtás volt, de számomra ez is százszor látványosabb mint mondjuk egy autós verseny, legyen az akár Forma 1. A stadionnyi pályán számtalan "kapu" van, kidönthető kúpok, a tetejükön egy teniszlabdával, ami ha leesik hibapont. A kapu szélessége a kocsi szélességénél mindössze 20 cm-el nagyobb.És persze mindez időre.
A pálya.
És amiért a küzdelem folyik.
János és Mária, az ő vendégeik voltunk. Rajt előtti feszültség az arcokon...
És most mindent bele! Még a segédhajó is beledől az iramba!
Két futam közt én is felférek egy körre.
Itt kérem teljes az emancipáció, a feministák boldogak lehetnek, egy pályán, egy kategóriában versenyez férfi és nő.
És nem is akárhogy, ő (Roxána a baloldali, sajnos a vezetéknevét elfelejtettem) hajszál híján maradt le, második lett az utolsó ügyességi számban, ahol nem volt meghatározott kapusorrend, mindenki maga választotta meg merre megy a különböző pontértékű kapuk közt, szóval egyszerre kellett hajtani, pályát tervezni és számolni.
Aztán itt van Zénó, ő ugyan versenyen kívül indult, mert pónikat hajt, ugyanis csak 8 éves, de minden számban érvényeset teljesített, ami azért is kész csoda, mert a végén az ügyességi futamban keményem számolni kellett a 10-től 200 pontig érő kapukat, hogy épp melyiket mikor abszolválja.
Amúgy egy ilyen kocsi technikailag is komoly szerkezet. Elől-hátul tárcsafék és legtöbbnél minden szerkezeti rész acélból van.
Persze fontos a hagyomány is.
Vajon ki készít még ilyen istrángot manapság? Kérdeztem egy hajtót, azt mondta az övé francia.
Ezek meg fríz lovak frízmódra szerszámozva.
Összeszokott versenytársak. Ha a nyerges jobbra néz, a rudas is arra tekint. (Rudas a jobb, nyerges a baloldali ló, gondolom azokból az ősi időkből amikor a fogatot még nem a bakról, hanem a baloldali ló nyergéből "kormányozták".)
Meg vagyon adva a módja.... fogatban, ruhában.
Kalpagban, lajbiban.
És aki helyezett az megérdemli a gratulációt.
A végén az eredményhirdetéshez felsorakoznak a fogatok az induló hangjai mellett.
Harmadikok "lettünk"!
