Rettenetesen sz@r hetem volt. Gyakorlatilag az egész hét értelmetlen, felesleges, fárasztó ügyintézéssel, hivatalokban való rimánkodással, űrlapok kitöltésével, meddő és szomorúságos lelki kínlódással telt. És csak a hétnek van vége, a problémák, melyek egyaránt jelentenek súlyos anyagi és lelki terhet tovább görögnek. Mentálisan a mélyponton vagyok, semmihez sincs kedvem, ma délután lett volna kis időm haladni a dolgaimmal, de csak piszmogtam, máshol vannak a gondolataim, tehetetlenségemben még szegény J-t is bántottam, pedig igazán nem szolgált rá.. De úrrá leszek a feladaton ha a fene fenét eszik is, MEG FOGOM OLDANI!
Más. Utaztam a 4-es metrón is a Kálvin tértől Kelenföldig, majd vissza a Keletiig. Hát vegyes érzéseim vannak. Egyrészt rendben van, kényelmes, gyors, meglepően tágasak az állomások. Viszont szürke. A szó szoros értelmében domináns színe a szürke. Megértem én, hogy azon nem látszik a kosz, így kevesebbet kell majd a falakat takarítani, de világítástechnikai szempontból már most katasztrófa. Pedig újak a lámpák. Mi lesz később amikor mattulnak a tükrök, homályosodik az opálüveg, öregszenek a fényforrások, szóval lemegy 20 % a lumenből? A belsőépítész beleszeretett a szürke színbe (ami amúgy nem szín) a fény nem verődik vissza a falakról ott van csak világos ahova a lámpák irányulnak, szórt fény nulla. Lehangolóan hideg az egész. Ahol meg maga is megsokallta a szürkeséget bedobott pár hideg tarkaságot, amitől nem bohócosan vidám, inkább rikítóan hivalkodó lett az összhatás. Ami nem szürke, vagy néha tulitarka az meg fémes, sarkos, szögletes, kellemetlenül hideg mint végbélkúp a mélyhűtőből. Hogy még egy saját gyártmányú hasonlatot mondjak, a szépség ritkább benne mint nőgyógyász a peepshowban. Persze tudom, "gustibus non est disputandum", sőt valami díjat is nyertek a dizájnerek, de hát a díjat azok kapják akiknek adják, nekem a modern dizájnról keresztkomám mondása jut eszembe, "Mindegy hogy milyen, csak szép ne legyen!".