Kész az összes falburkolat. Nagyon szép lett. Ez a 2 mm vastag dekorit nagyon bevált. A végén elfogyott a Tytan szerelőragasztóm, ezért a függőleges falakhoz is Artelit poliuretán parkettragasztót ( http://artelit.hu/termekek/parketta/parketta-ragasztok/parketta-ragasztok/22.html ) használtam, amit korábban csak vízszintes ragasztáshoz alkalmaztam. Azt eszeltem ki, hogy a vödrös kiszerelésű Artelittel, miután mérlegen grammra kimérve a két komponenst alaposan összekevertem, az üres szerelőragasztós kartusokat újratöltöttem. Ezután remekül kezelhető volt az anyag függőleges felületre is. Akárcsak a szerelőragasztóval, egymástól 10 -12 cm-re csíkokat húztam, majd felnyomtam a falra az így megkent lapokat. Ebben a ragasztóban az a jó, hogy az edényidő jóval egy óra felett van. Aki már dolgozott ragasztókkal tudja, hogy mekkora nehézséget okoz az, amikor a ragasztó hamarabb kezd bekötni, mint ahogy az ember végez a bedolgozással. Poliuretán, poliészter, epoxi mind egyetértenek abban, hogy streszelik a dolgozót, akiről szakad a verejték, hogy hamarabb végezzen a felületek megkenésével, illesztésével összenyomásával mint hogy a ragasztó elkezdjen gempásodni a keverőedényben. Persze nem nagy ez a gond amikor apróságokat kell összeragasztani. De én majd 2 m2-es lapokat kellett megkenjek és illesszek, de a "nagy fal"-nál (igaz a kedvezőbb vízszintes helyzetben) közel 4,5 m2-t, ezt a ragasztó mennyiséget kikeverni, egyenletesen felhordani, helyre rakni és leterhelni, a szokásos 20 perces bedolgozási időbe nem fért volna bele. Ez az Atelit viszont kellemesen pasztás maradt miközben betuszkoltam a kartusba, kinyomtam a lapra, a lapot felillesztettem a falra, igazgattam, odanyomogattam, aztán a mellette lévő lapot is méretre vágtam, azt is megkentem és felillesztettem, szóval kitartott mindaddig amíg az egész bekevert mennyiség elfogyott, kiürült a kartus, miközben a falra felpasszírozott lapnak esze ágában se volt lejönni, mert a kezdeti tapadás elég volt ahhoz, hogy a helyén maradjon. Biztos ami biztos a nagyobb, lapokat ki is támasztottam, megszorítóztam ahol tudtam, de gyakorlatilag erre alig volt szükség. Mindösszesen kb 23 m2-t ragasztottam fel így, belegondolni is szörnyű, kontakt ragasztóval mennyivel nehezebb lett volna a munka, ráadásul a fal egyenetlenségeit (a korábban sok helyütt csempével burkolt forgácslap falak felülete elképzelhető, hogy milyen volt a csempék lefeszegetése után) ezzel az eljárással könnyű volt követni, a fél centi vastag ragasztó csíkok kiterültek ahogy épp helyük volt. Tartottam ettől a munkától , de úgy tűnik sikerült jó módszert alkalmazni és a végére nagyon belejöttem.
Szombat.
2014.03.22. 23:19 :: A Tengerész
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
abraxas 2014.03.23. 07:18:51
Akkor van esély, hogy előbb-utóbb az állókötélzet készítés rejtelmeiről is olvashatunk ;o)