Ismét fogyatkozik alólunk a Duna. Amapola az orrától legalább a kiel feléig a fenéken ül.
Mondjuk nem akarok mozdulni a hajóval a tavasz vége előtt, így nem nagyon zavar, az inkább, hogy valaki szennyezi a vizet a túlparton és mindent idehoz az északnyugati szél. Mondjuk nem olajos szennyvíz, tehát alighanem az ártalmatlanabb fajta, úgy tűnik parton felgyűlt szemetet gereblyéznek a folyóba, most, hogy az alacsony vízszint könnyen hozzáférhetővé tette valakinek a partrendezést.
Felállítottuk a fürdőszoba északi falát,
továbbá helyére került a WC 
Ez azért már jelentős fejlődés. Délután kiállítás megnyitón voltunk
Mit mondjak, nem az én világom. Nem arról van szó, hogy azt kutatom "mit ábrázol ez a kép?". Ezen már rég túlvagyok. De amikor állok egy műalkotás előtt azt várom, hogy ha kinyitom a lelkem valami áradjon belé (vagy kifelé belőle, szóval, hogy valahogyan hasson rám). Most nem áradt. Még azt se mondom, hogy az alkotásban van a hiba, biztos működik valaki másnak, különben nem olvasott volna a műértő felvezető kommentátor négy sűrűn gépelt oldalt méltatás és okításképpen ( bár arról is volt egy gyanúm, hogy nagyrésze sznob halandzsa, én nem igazán tudok mit kezdeni olyasmivel, hogy " ...nem ábrázol, hanem a struktúra szól hozzánk" most nem biztos, hogy ez így elhangzott, de ilyesmikből temérdek, de még ez se lenne gond, innám a szavakat, ha tényleg "szólna", de a lelkem csak a csöndet visszhangozta, ha én is élhetek némi képzavarral),.
A művész fejkendőben copffal, ahogy egy művésznek kinéznie illik.
Végre egy egészen hiperrealista kép! Kár, hogy nem kép, a téglalap alakú faláttörésen az ünnepi méltatást hallgató közönség látható. 
Idenagyítottam a kép címét... na én is így vagyok vele.
Nekem legjobban a kályha tetszett. Igaz az az épület tartozéka.
De hát, mégegyszer mondom, biztos bennem van a hiba. Itt állok művészetintaktan az angyalföldi proli földhözragadt ízlésvilágommal a sok műértő közt. Viszont a vörösbor kifogástalan volt.
