Lent van az összes járólap. Nekem nagyon tetszik. ( a legfontosabb, hogy az ember saját magával meg legyen elégedve :-) ) Valahogy sokat foglalkoztat mostanában a halál, illetve felbukkan magától. Aki olvassa a kommenteket is, olvashatta, hogy szegény Sanyi 65-öt elvitte a rák, pedig keményen és töretlen optimizmussal küzdött, ellene, de alulmaradt. Amikor pár napja meghalt a Jancsó Miklós, a TV-ben adták az "Oldás és kötés" című filmjét. Nekem kissé vontatott, ma már máshoz vagyunk szokva, de annakidején a hosszan kitartott jelenetek adták a film "művészi" voltát. Szóval miközben Latinovics bolyong a sorsától űzve, az akkori időkben szokásos házibuli egyik jelenetében bemutatnak egy amatőrfilmet, amit egy bizonyos "Zoli" csinált. Nos "Zoli" bár azt a filmet éppen nem ő csinálta, régi barátom, Bánhidi Zoli, a Johanna nevű Európa 30-as tulajdonos kormányosa. A film kapcsán rákérdeztem a fiára, neki van Email címe, hogy hogy vannak, hát visszajött a szomorú válasz, Zoli is elment 88 évesen 2012 nyarán. Pedig még reménykedtem, hogy egyszer meglátogat Amapolán, de mostmár alighanem én megyek majd hozzá látogatóba, bár nem sietek vele. Nos ő valóban amatőrfilmes volt abban az időben. Megfilmesítette pl. Kosztolányi "Fürdés" című novelláját, olyan sikerrel, hogy Nemeskürty felajánlotta neki, hogy hagyjon fel a gyermekorvosi pályával és legyen filmrendező, kap hozzá pénzt, paripát fegyvert, de ő maradt a szakmában. A Johanna eredeti neve "Veterán" és a tulajdonosa Grofcsik János volt. Tőle, vagy talán valamelyik örökösétől vette Zoli a hajót. Abban az időben a "veterán" név nem csengett túl jól. ( Zoli nekem azt mesélte, azért keresztelte át Johannára, mert nem akarta, hogy valaki éjjel belesz@rjon a kikötőben álló hajójába. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy akkoriban nem zártuk még a hajókat, ajtó se volt rajtuk, mégse rabolta ki senki) Szóval a "veterán" nevet kisajátították azok az "ellenállók", földalatti mozgalmár kommunista, antifasiszta vitézek akiknek érdemeit a fasiszta elnyomás leküzdésében nem akarom kisebbíteni, mindössze Marosán Györgyre hivatkozom, aki szerint ha tényleg annyian álltak volna ellen, mint akik a különféle előnyökért tüsekednek a veteránminősítést megszerezni, akkor a németek aligha érezhették volna magukat Európában a legnagyobb biztonságban éppen Magyarországon. Zoli rengeteget dolgozott a gyönyörű mahagóni Johannán, többek közt kicserélte a tőkesúlyt tartó tölgy fenékgerendát, kissé pironkodott amikor az orvosi táskáját egyik gyermek páciense kipakolta és a szülők elképedve látták, hogy borzalmas rozsdás kielcsavarok vannak benne, amiket épp az esztergályoshoz visz mintának. Isten vezéreljen békés vizeken Zolikám!
Hogy valami vidám is legyen elmesélek egy történetet, amit a Zolitól hallottam. Grofcsik János, bár abban az időben ez a szó még ismeretlen volt, igazi playboy volt. (Magam is beszéltem egy régi manchaftjával, aki a "Veteránt" nagyjából "erkölcstelen" hajónak írta le. ) Szerette az életet maradjunk ebben és persze a vitorlázást . Abban az időben még másképp néztek ki a vitorlás versenyek, többek közt ágyúszóra rajtoltak a hajók. Egyszer Gofcsik volt a versenyrendező és a parton ő sütötte el az ágyút. De a kilőtt fojtás a strandra esett épen a napozó báró... Fenetudjakicsoda (sajnos a nevét, pedig Zoli mondta, elfelejtettem) orra elé. A báró felháborodott, csendőrért kiáltott, aki meg is jelent és kapta az ukázt, azonnal nézzen utána, hogy ki lövöldözik itten ágyúval. Nem kellett messzire menni, a báró úr is megtehette volna, de hát ugye az snassz, szóval csendőr odacsattog és biztos ami biztos megkérdez egy benfenntesnek látszót, hogy ki az ott és mit ágyúzik itten?" Az meg válaszol, hogy hát a Grofcsik és verseny startot lőtt. A csendőr vakarta a fejét... hüm, az báró...izé, ez meg a gróf Csík (ugye ász üti a királyt), én ugyan oda nem megyek a gróf urat rendreutasítani... Azzal eltűnt a balfenéken.
